A Kormány nevében Ruff Bálint miniszterelnök-helyettes nyújtotta be 2026. november 17-én a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/1125 számú törvényjavaslatot (https://www.parlament.hu//irom43/01125/01125.pdf ). A javaslat két jelentős módosítást tartalmaz:
• az Országos Dohányboltellátó Kft. (ODBE) dohányboltok ellátásával kapcsolatos kizárólagossága megszűnik, több szereplő is végezhet majd ilyen tevékenységet;
• a dohány kiskereskedőknek biztosított árrést ezentúl nem a termék eladási árából, hanem az adókkal csökkentett árból kell számítani.
A Magyar Dohány Kiskereskedők Szövetsége (MDKSZ) a jogszabálytervezet jelenlegi változatának ismeretében kialakította az álláspontját a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyet az alábbiakban, a törvényjavaslat által érintett két nagy témakörhöz igazodva teszünk közzé.
1. A dohányboltok ellátására vonatkozó változások
Az előterjesztés szerint 2027. június 1-től dohánykiskereskedelem-ellátást bármely jövedéki engedélyes kereskedő, illetve maga a gyártó, a nagykereskedő vagy importőr közvetlenül is végezhet. A javaslat ezek kívül lehetővé teszi azt, hogy a gyártó vagy nagykereskedő közvetlenül is megkeresse ajánlatokkal a trafikosokat, még akkor is, ha nem közvetlenül, hanem valamely kiskereskedelmi ellátó útján rendelik a terméket. Emellett a megrendelés összeállításában is közreműködhetnek.
A Magyar Dohány Kiskereskedők Szövetsége a törvényjavaslat kapcsán előre bocsátja, hogy a módosítás hatásainak értékelése kapcsán nagyon fontos szempont lesz az, hogy a dohány értéklánc szereplői, a gyártók, nagykereskedők és a kiskereskedelmi ellátók milyen módon fognak ehhez alkalmazkodni, hány új kiskereskedelmi ellátó jön létre, a gyártók közül melyik fogja saját maga kézbe venni a trafikok ellátását, illetve a kiskereskedelmi ellátók milyen kondíciók mellett nyújtják majd ezt a szolgáltatást. Mindaddig, amíg ezeket a piaci változásokat nem látjuk, addig nem tudjuk teljes bizonyossággal felmérni a jogszabálymódosítás összes hatását. A jelenleg rendelkezésre álló ismeretek szerint úgy látjuk, hogy a dohány kiskereskedőknek az első időszakban jelentős alkalmazkodási és tervezési feladatot fog jelenteni a több beszerzési csatorna megjelenése. Minden kiskereskedőnek fel kell majd mérnie, hogy ő melyik terméktípust honnan tudja a számára legjobb feltételek mellett beszerezni – ez pedig több mint 300 különböző terméket érinthet. A szempontok között figyelembe kell venni a fizetési kondíciókat, a kiszállítási és rendelési feltételeket is.
Az MDKSZ felhívja a figyelmet arra, hogy a módosulás és a több szolgáltatótól való rendelésre való áttérés jelentős pénzügyi kockázatot is hordoz magában, ami a kisebb forgalmú, vidéki dohányboltokat fogja fokozottan érinteni. Sok trafik ugyanis nem rendelkezik akkora likviditási tartalékkal, ami az első rendelések finanszírozására elegendő lenne egyszerre több nagykereskedő irányában is.
A dohány kiskereskedőkre gyakorolt hatás kapcsán szintén figyelembe kell venni azt is, hogy több kiskereskedelmi ellátó igénybe vétele esetében a dohánybolti munkában jelentős munkateher növekedés várható, hiszen adott esetben termékcsoportonként kell különböző időpontokban, más-más rendszerekben (elektronikus úton, telefonon, képviselő útján, stb.) leadni a rendelést, majd pedig ugyanennyi irányban kell figyelni a különböző alkalommal várható kiszállításra, a bevételezésre, a raktárkészlet adminisztrációjára. Ez megoszthatja az amúgy is leterhelt munkatársak figyelmét, lassíthatja a kiszolgálást és több hibalehetőséget hordozhat magában egy olyan környezetben, ahol mind a készletkezelésre, mind pedig a kiszolgálásra (például a vevő életkorának ellenőrzésére, az egységes csomagolásban lévő termékek közül a megfelelő áru kiválasztására) nagyon szigorú szabályok és magas szankciók vonatkoznak.
Összességében az MDKSZ várja a szabályozás elfogadása esetén a gyártói és nagykereskedelmi partnerek, illetve a kiskereskedelmi ellátók döntéseit a dohánykiskereskedelmi ellátási feladatokba való belépésről, annak körülményeiről és feltételeiről. A szövetség bízik abban, hogy ahogyan eddig is, a jövőben is működni fog a párbeszéd a dohány értéklánc szereplői között, így egymás igényeire és problémáira érzékeny, kölcsönösen előnyös megoldások fognak kialakulni.
2. A dohány kiskereskedőknek biztosított árrésre vonatkozó változások
A törvényjavaslat szerint a törvény kihirdetését követő hónap első napjától a dohány kiskereskedőknek biztosítandó árrést nem a fogyasztói eladási árból kell számolni, hanem a terméknek a jövedéki adó és az áfa összegével csökkentett árából (a törvényjavaslat szóhasználata szerint: adókkal csökkentett kiskereskedelmi eladási ár).
A Magyar Dohány Kiskereskedők Szövetsége a módosítás kapcsán szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a technikai jellegűnek tűnő módosítás nem a hatályba lépésének pillanatában okoz majd problémát (az árrések elfogadáskori mértéke nagyjából megfelel a jelen állapotnak), hanem hosszú távon eredményez majd méltánytalan helyzetet és egyre fokozódó pénzügyi nehézséget a dohány kiskereskedelemmel foglalkozó, zömében családi formában működő vállalkozásoknak.
A probléma megértéséhez előre kell bocsátani azt, hogy jelenleg is a dohánytermékek fogyasztói árának mintegy 78%-a adótartalom (jövedéki adó és áfa). Így a dohánybolt árbevételének több mint háromnegyede valójában az államkasszát gazdagító tétel, azt be kell fizetni, a trafikos nem gazdálkodhat vele. Éppen ezért hordoz hosszú távú negatív hatást a módosítás, ugyanis a vállalkozás működésekor felmerülő költségek zöme viszont nem az árrésnyereséghez, hanem az árbevételhez igazodik: a fogyasztó által fizetett eladási ár után kalkulálja a szolgáltató a bankkártyahasználat jutalékát, a bankok az utalások és a készpénzbefizetések kezelési költségét, sok esetben a tulajdonos így határozza meg az üzlethelyiség bérleti díját, a jogszabályok ehhez kötik a könyvvizsgálati kötelezettség értékhatárát, illetve számos adónem is ezen alapszik. Ha a jövőben emelkedik a termékek árának adótartalma, azzal az árbevétel és az ennek arányában megállapított költségek nőnek, viszont a trafikos által realizált tényleges haszon nem változik. Így folyamatosan nyílik az olló a bevételek és a kiadások között, ami fokozatosan egyre rontja a dohányboltok pénzügyi helyzetét.
A Magyar Dohány Kiskereskedők Szövetsége összefoglalásként szeretné megerősíteni az arra irányuló kérését, hogy a jogalkotók és politikai döntéshozók egyeztessenek a szakma képviselőivel, a mértékadó érdekképviseleti szervezetekkel annak érdekében, hogy a nem kívánt következményeket elkerülhessük. A dohány kiskereskedelem hazánkban mintegy 20 000 ember megélhetési forrása és közel 3500, jogszerűen működő, adót fizető vállalkozást magában foglaló gazdasági szektor.
.