„A SZEREP DIKTÁLJA, MILYEN IDŐS VAGYOK” Bodrogi Gyula 91 évesen is teltház előtt játszik

Kevés művész marad ennyire eleven része a magyar színháznak: Bodrogi Gyula nem nosztalgiázik, nem panaszkodik, és nem lassít. Új darabokat tanul, járja az országot, és 91 évesen is megtölti a nézőteret. Tavaly karácsonykor súlyos balesetet szenvedett, de rá három hónapra már próbált. Ebben az évadban öt szerepben láthatja a közönség.
- A szereptanulás könnyen megy?
- Egyelőre igen. Tíz–húsz év múlva biztos nehezebb lesz – de majd akkor foglalkozom vele.
A HÍRES EGYFEJŰ
- 1977-ben mutatták be a Süsü, a sárkányt, generációk nőttek fel a mesefilmen. Ma is utoléri ez a kedves szerep?
- Hogyne. Ma például megkértek, hogy hívjak fel egy öt éves kisfiút, mert rajong Süsüért. Felhívtam. Azt mondtam neki: „Én vagyok a híres egyfejű, és te hogy vagy?” Felderült a hangja, és csak kacagott. Nekem ez a legnagyobb ajándék.
- Van olyan szinkronszerep, ami felér Süsüvel?
- Szinte végtelen a lista. Tony Curtis-t, Jack Lemmont, Jack Nicholsont is szinkronizáltam, de például a Julius Caesar filmben Marlon Brando Marcus Antonius-aként is sokaknak megmaradt a hangom. Akkor nem gondoltam arra, hogy ezekből legendák lesznek, csak tettem a dolgom.
MINDENT A KÖZÖNSÉGÉRT
- A színház mellett a vadászat és a főzés is a szenvedélye. Melyik áll közelebb a szívéhez?
- Nem tudok választani, mindkettő ugyanarról szól: figyelni kell, türelmesnek lenni, és a végén remélni, hogy örömet szerzünk másoknak.
- Közel kétszáz színpadi szerep, hetven film, félszáz tévéjáték őrzi a nevét... Van kedvenc?
- Nincs olyan, hogy „egy”. Süsüért ugyanúgy megérte, mint egy jó Shakespeare-szerepért, vagy azokért a pillanatokért, amikor a Vidám Színpadon, este tízkor is dőltek az emberek a nevetéstől. A közönség nem listát vezet, hogy melyik alakítás volt nagyobb. Ő csak azt érzi: ma este jó volt-e ottlenni. Én meg azért vagyok ott, hogy ezt segítsek eldönteni.
Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színművész, Érdemes és Kiváló Művész, A Nemzet Színésze, Prima Primissima közönségdíjas. Budapesten született, 1934. április 15-én. Pályáját néptáncosként kezdte, 1958-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a József Attila Színházban, később a Vidám Színpad igazgatójaként vált a magyar színházi élet meghatározó alakjává. 2003 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja. Irka firka című kötetében az évtizedek alatt készült feljegyzéseit gyűjtötte egybe, és írt két szenvedélyéről, a vadászatról és a főzésről A vadász néha főz is és a 80 év, 80 recept, 80 történet című könyvekben.
SZÖVEG: D. Pusztai Andrea
FOTÓ: Eöri Szabó Zsolt és Ilovszky Béla (nemzetiszinhaz.hu)
(Trafikosok Lapja)



.png.PNG)


