Trafikos portré - Egyetem mellett dolgozik, nyáron Amerikában lesz, de visszavárják!

„Igazi kis család vagyunk” – meséli Fatime – „megosztjuk egymással gondjainkat, örömeinket. Bizalommal fordulhatunk a másikhoz, akár magánéleti, akár munkahelyi ügyről van szó.” Ez a bolton is látszik: mindenki a sajátjának érzi ezt a kis kuckót, igyekszik belevinni az egyéniségét. A beszélgetésünk közben is néha meg-megigazítanak valamit, szépen sorba állítják a termékeket, hogy a szemnek is vonzó legyen a kínálat. Közben már a következő rendelésen jár az agyuk: melyik üdítőből kell pótolni a készleteket, mi fogyott jobban a tavaszi meleg napokon.

Orsi veszi át a szót, miközben a többiek a betérő vevőkkel foglalkoznak. „Minden nap úgy indulok el otthonról, mintha a barátaimhoz vagy kikapcsolódni mennék, számomra ez a munka igazi feltöltődés, sok pozitív visszacsatolással és kedves vásárlókkal fűszerezve. Nagyon szeretek itt dolgozni, pörgős, változatos a munka. Fiatalként nem sokáig bírnék valami monoton, unalmas feladatot végezni nap mint nap. Itt mindig van valami akció: rendezzük a pultot, árut veszünk át, feltöltjük a polcokat, összeállítjuk és leadjuk a következő rendelést. Mármint, amikor éppen nem a vásárlóinkkal foglalkozunk.” Orsi pszichológia szakon tanul az egyetemen, az ott tanultakat is jól tudja hasznosítani a trafikos munkában: megértéssel, empátiával fordul a betérő emberekhez, igyekszik kitalálni, hogy melyik vevővel hogyan beszéljen. „Érdekes látni, hogy ugyanaz a törzsvevőnk mennyire különböző lelkiállapotban tér be hozzánk: egyszer vidáman, feldobva jön be és beszélget is kicsit velünk, máskor látom rajta, hogy nehéz napja volt, fáradt, és már csak haza szeretne érni. Ehhez én is alkalmazkodom, hogy a nálunk való vásárlás mindig kellemes élmény legyen számára.” A boltban tapasztaltakat, az emberekkel való munka során szerzett élményeket pedig az egyetemen tudja hasznosítani, beépíteni a tanulmányi feladataiba.  „Szeretem a vásárlókat, és mivel sok törzsvásárlónk van, olyan jó érzés, hogy már előre tudom mit szeretnének, hogyan isszák a kávéjukat vagy hogy melyik üdítőt vagy sört fogják kivenni a hűtőből.” – meséli Sára. Sok vásárló azért jár ebbe az üzletbe, mert itt mindig kedvesen, mosolyogva fogadják, meghallgatják a kéréseit, egy-egy törzsvevő kedvéért külön készleten tartanak olyan különlegesebb ízvilágú terméket, amit mások ritkán keresnek. 

Orsi nagy kalandra készül: nyáron az Egyesült Államokba utazik, ahol három hónapig a Csendes-óceán északnyugati részén (Washington állam, Arlington) fekvő 300 hektáros gyönyörű területen fog dolgozni egy gyerektáboroztatási program keretében. A munkalehetőségre számos országból jelentkeztek, a felvételi során írásban és egy videóüzenetben is be kellett mutatkozniuk, mindezt persze angol nyelven. Orsi kiválóan beszél angolul, ezt szeretné anyanyelvi környezetben is gyakorolni, ezért kereste ezt a kihívást. Nyelvtudása a trafikos munkában is sokszor kapóra jön, amikor külföldi vevők térnek be az üzletbe, és velük kell beszélnie. 

A trafikos munkát jó szívvel ajánlja a tatabányai csapat a fiataloknak is, ha igazán változatos, sokszínű munkát keresnek, és szívesen foglalkoznak emberekkel. „Ez a munka azoknak való, akik szeretik az embereket, tudnak egész nap jókedvvel, mosolyogva dolgozni, akkor is, ha esetleg rossz napjuk van. Az nem való ide, aki két óra után megunja az emberekkel való munkát, a velük történő kommunikációt.” – mondja Orsi. Egyetem mellett csak részmunkaidőben dolgozik az üzletben, azonban nagyon örül annak, hogy a főnökei támogatják ebben, a tanulmányaihoz tudja igazítani a munkahelyi beosztását – a nyári amerikai munkához pedig még ajánlást is kapott a cég vezetőjétől, aki ősszel várja vissza. Nagyon támogató közegnek bizonyult a trafikos közösség, a csapat tagjai egymást is segítik, megosztják a tapasztalataikat; Sára és Orsi közösen tanítják be Fatimét, aki még csak egy hónapja dolgozik az üzletben.

(Forrás: Trafikosok Lapja)